Minden ok?

Aham!

A kérdés rutin, a válasz is. 

Pontosan mindig ugyanúgy és az egész nem tart 3 másodpercig.

De ahogy fordulok, a szemem sarkából látom a mozdulatot. Kibővítené az „ahamot”.

Visszafordulok. Jól vagy? Téblábol, elnéz.

Mondom! Minden ok! 

Rendben! 

Pár nap múlva ismét találkozunk. Látom, keresi a lehetőséget. Nem hagyom sokáig kínlódni.

Milyen volt a napod?

Huhh – kezdi, majd kinyitja a napi pöcegödrét és rám húzza.

Nézem közben, ahogy csillogni kezd a tekintete. Megölelném. De nem az enyém, manapság pedig egy ölelésben sajnos csak azt nem látjuk, ami. Így aztán mikor lecsendesedik, megszorítom bátorítóan a vállát és mosolygok rá. Visszamosolyog.

Ezer kérdésem lenne felé, de majd legközelebb.