Csak ült. Nem nyomogatta sem az instát sem a snapchat-et. Gondolkodott.

- Helló, mi a helyzet?

- Semmi.

Leültem mellé. Nem szóltam. Eltelt vagy 10 perc így csendben. Aztán megszólalt:

- Volt már olyan érzésed, hogy valamibe csak egyedül teszed bele az energiát és akkor

ad neked és másoknak is, de ha megállsz, akkor nincs semmi és eltűnnek akik addig

körülötted voltak?

- Figyu! Mi a célod azzal amit csinálsz?

- Szeretném jól érezni magam a barátaimmal és szeretném ha ők is jól éreznék

magukat.

- Akkor mi a gond? A célt eléred!

- Alapvetően igen. Mi lenne ha úgy érném el, hogy nem egyedül csinálom? Ha ők is

segítenek? Ha ők is benne vannak a szervezésekben, az ötletelésekben, nem csak én?

- Azt szeretnéd ha mindenki szervezne, ötletelne? Ha mindenki mindig aktívan

zizegne? Ha lenne ezer feldobott lehetőség a talákozásokra, a bulikra?

- Őőőő... Nem!?

- Minden barátodat alkalmasnak tartod szervezésre? Mindegyik ötletgyáros?

- (Nevetgél) Nem!?

- Mit szeretnél tőlük?

- Hogy mindig a barátaim maradjanak.

- Beszélgettél már velük erről amit érzel?

- Nem.

- Most mit fogsz tenni?

Mosolyog és elkezd pörögni az összes ujja a telefonján.